Kimutatta a foga fehérjét a bukott román politikus: Trianon nem Magyarország büntetése, hanem az igazság pillanata volt

George Simion szerint „Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt”.

Egy szelet a hazai zsidók reakcióiból a trianoni döntés első hírére.
„Egy szelet a hazai zsidók reakcióiból a trianoni döntés első hírére, illetve abból, hogy milyen hatással volt a hitközségi életre a területvesztés köré épített szimbólumtár.
A trianoni döntés ugyan nem érte váratlanul a magyarokat, viszont érthető, hogy a szerződés aláírásáig reménykedtek abban, hogy az a lehetőség csupán egy rossz álom.
A felkészülési folyamat a művészvilágot is megérintette, közöttük a magyar »Nagyasszony«, Jászai Mari (1850–1926) tragika egyik kedvenc poétáját, Kiss József (1843–1921) zsidó költőfejedelmet. Kiss még 1920. májusában papírra vetett versével kezdődött a trianoni döntés utáni első Egyenlőség címlapja, a június 6-ai szám:
»Ne űzzetek el!
Ne űzzetek el e szent koporsótól,
Hisz, aki benn nyugszik, nekem is anyám!
Lemondtam, önként, minden földi jóról,
De az anyámhoz jussom van talán?
Ne ordítsátok folyton a fülembe,
”Keress idegen, magadnak más odút!”
A sír számomra itt van kiszemelve,
Síromhoz erre, itt vezet az út.
Ne halljam folyton e bősz riadalmat,
Az oktalan vád őrült zsivaját.
Egykor tapsoltatok – mit zengtem – dalnak,
S lantom másnak ma sem engedem át,
Nekem is úgy hazám ez, mint tinéktek,
Tartom a jusst hozzá, mind holtamig,
Míg újra magyarul nem zengnek a végek
S lantomon az utolsó húr is elkopik.«”
Nyitókép:Fortepan
***